Jade fantasztikus világa
Pezsdítsd fel az életed egy kis fantáziával!
A repülés
Tehát elhelyezkedtem a nyeregben,és kezembe vettem a kantárt.Olyan akár egy ló.Csak az érzés más.
-Ha minden rendben lesz Zimmel,akkor a repülés után már kommunikálhattok.-mondta Druce.Legszívesebben beszóltam volna neki egy "tudommerténalkottameztadimenziót"félét,de inkább nem,hiszen csak segíteni akar.Tehát,csak bólintottam.Zim már mozgolódott alatt,és szárnyait mozgatta.-Ne menjen veled valaki?-kérdezte kicsit aggódva.
-Nem.Ez az én dolgom,az én harcom.-bólintottam magabiztosan.Druce is bólintott megértését jelezve.Lehajoltam a sárkány fejével egy magasságba,és megpaskoltam a nyakát.-Mehetünk.-mondtam,és lassú csapkodásokkal emelkedni kezdtünk.Visszapillantottam az alattunk álló személyekre.Mind hunyorogva figyelték,hogy hogyan megy.Egy ideig még emelkedtünk az ég felé,majd egy hirtelem pillanatban begyorsított,és mint a villám,úgy száguldott el a a felhők felé íves irányban.Hirtelen ért meg kell hagyni.Hozzásimultam a sárkány pikkelyes testéhez,és azért mintha egy kis hamiskás mosolyt láttam volna a pofáján húzódni.Szerintem egy kicsi szórakozásra vált,és ezt rajtam éli ki.Elmosolyodtam,de nem hagytam,hogy felülkerekedjen rajtam.Szemeim egy pillanatra behunytam.Élveztem a friss levegőt.Amikor meg érzetem,hogy lassít,és könnyűrepülésbe kezd,kinyitottam a szemem.A felhők felett szárnyaltunk.Eltoltam magam Zim testétől,és körbeszemléltem.Mindenhol kis és nagy fehér pamacsok.Itt-ott egy-két lyuk,ahol le lehetett látni a földfelszínre.Lassan elengedtem a kantárt,és kezeim középtartásba emeltem,miközben mélyen magamba szívtam a levegőt.Zim nem csapkodott most,csak élvezte a szárnyalást.Ugyanazt érezte amit én.A gyönyör,a szépség,és a kalandvágy.És az utóbbi még nem nagyon történt meg.És ezt megérezte.Begyorsított,és a hegyvidék fel kezdett szárnyalni.Erősen csapkodott és amikor odaértünk,kezdett húzóssá válni a helyzet.Két hegy között csak úgy tudtunk áthaladni élve,hogy 45°osan elfordult.Itt muszáj volt hozzásimulnom,ha szükségem volt még a fejemre.A kristályhegybe repültünk be,vagyis a kis barlangjába.Elég nagy volt ahhoz,hogy egy sárkány és lovasa beférjen rajta.Bent a plafonról lelógó kristályok tartottak terrorban minket.Egyet épphogy megúsztunk.Ahogyan Zim feje áthaladtak az egyik alatt,és a fuvallatt miatt megrepedezett.Kishíján nem vitte le a fejem ez is.De hát az izgalom miatt jöttünk,nem igaz?A krisályhegyből kiérve vége lett a hegyvidéknek,és az alföld fölött siklottunk végig.Néha-néha felsikkantottam,de az most mellékes.A táj gyönyörű volt.És semmi sem zavarhatta meg...legalábbis azt hittem.Hirtelen mozgást és meleget éreztünk magunk mögött.Rémülten fordultam hátra.Druce volt az a barna sárkányával,aki közben tüzet okádott.De nem ránk.Mellénk szárnyaltak és Druce átordibált.
-Minden oké?
-Igen.-válaszoltam én is üvöltve,mivel a levegősistergése miatt semmit sem lehet hallani,ha nem üvölt az ember.Bólintott,és tovább szárnyaltak mellettünk.Majd a palotához érve landolásba kezdtünk,és leszálltunk az udvaron,ahol Emi és Zeus már vártak minket.Kikérdeztek,hogy hol voltunk,milyen volt,és hogy összeillünk-e.Mosolyogva bólogattam és ha kell válaszoltam is.