Jade fantasztikus világa

Pezsdítsd fel az életed egy kis fantáziával!

A találkozó

Amikor megébredtem egy kis kőmárványos ablak volt elém,és az úgynevezett Aurtes Birodalom.A nyíláshoz léptem,kezemet a vonásokra helyeztem.Pont ahogyan elképzeltem.Ez már ijesztő..Hirtelen megszólalt mögöttem valaki.Összerezzentem,és azonnal megfordultam 360°osan.Így szembekerültem a hang gazdájával.

-Ne haragudj,hogy megijesztettelek.-mondta kicsit rekedt hangján,és kilépett az árnyékból,ami eddig eltakarta,így csak szemeit láttam.Eddig.Ahogyan kilépett a takarásból..megijedtem.Még jobban.Ha ez lehetséges.Egy kék színű szibériai tigrissel néztem szembe.

-Zeus?-kérdeztem,és nyeltem egy nagyot.

-Igen,de ne félj tőlem...-mondta halkan.Hangja kicsit rekedt volt.Ismét nagyot nyeltem,és megszólaltam.

-Rendben..-csak ennyit mondtam.

-Ezt a király küldi.-mondta,és orrával felém tolt egy tiszta,kék színű ruhadarabot.Lassan felényúltam,és elvettem.Selyem volt.

-Köszönöm.-feleltem.

-Amikor elájultál,sáros lett a ruhád...-adott egy egyszerű választ a még fel nem tett kérdésemre.

-Ne haragudj,de ezt még meg kell szoknom.-el is felejtettem,hogy Zeust gondolatolvasónak alkottam meg.

-Távozom,hogy felöltözhess.-közölte,és kilépett az ajtón,hosszú,kacskaringós farkával pedig becsukta az ajtót.Végigpillantottam a ruhán.Szép,és elegáns volt,de mégis egyszerű.Pont az én stílusom.Gyorsan magamra kaptam,és már készültem volna,hogy összekössem a hajam,és nem tudtam.Rövidre lett vágva,és egy hajtincsemen kitépve láttam,lila színű...Szóval tényleg én vagyok a sárkányharcosnő.Ebben a világban minden sárkányharcos hajszíne egyezett a sárkánya színével.Ahogy felöltöztem,kiléptem a faajtón,és elindultam a hosszú folyosón.Mivel én vagyok a "teremtő",tudom mi merre van.Az aula hatalmas csarnoka több mázlépcsővel díszelgett.Nem volt ott senki,tehát felsétáltam a jobb oldali lépcsőn.Itt is egy folyosón haladtam végig,de csak néha találkoztam egy-két ajtóval.A végén egy üvegablakon kilépve értem a hatalmas erkélyre.Egy férfi,a tigris,és az a lány társalogtak valamiről,akivel nemrég beszéltem.

-Sziasztok.-köszöntem nekik bizonytalanul,mire mindannyian felém kapták a fejüket.

-Jade harcosnő.-biccentett a férfi,és a tigris is csak bólintott.-A nevem Druce Flins.-szólalt meg a fekete köpenyes férfi.

-Igen.Már emlékszem.-biccentettem.

-Az én nevem Emila Phonte.Elnézését kérem,az első találkozásunkkor elfeljtettem bemutatkozni.-egyik lábával a másikat tiposta szégyenében.

-Semmi baj,Emi.-mosolyogtam rá,mire hálásan rámpillantott.

-Harcosnő.-kezdte Zeus.-Nem akarom sürgetni.De meg kéne ismernie a hátasát...-mondta komoly,rezzenéstelen arccal.Nagyot nyeltem és bólintottam.

-Rendben.Még meg kell szoknom,hogy a saját regényem szereplője vagyok...-mondtam halkan.

-Akkor indulhatunk?-kérdezett vissza Zeus.Bólintottam egyet,és elindultunk.Vagyis,azt hittem.De a többiek nem mozdultak,érdeklődve pillantottam rájuk.Mielőtt bármit is kérdezhettem volna,hogy miért nem megyünk,Druce egy furcsa sípot vett elő a kabárja zsebéből,majd erősen belefújt.Hangos csapkodások kezdtek hallatszani az erkély alól.Olyan volt,mintha maga az ördög akart volna a mennybe emelkedni.De ez nem az ördög volt.Valami más.Először csak hatalmas,pikkelyes lila szárnyak látszódtak,majd az egész sárkány a szemem elé tárult.Lassan,még is hirtelen léptem kettőt hátra,és egészében megfigyelhettem a sárkányt.Nagy példány volt ezüstösen csillogó kék szemekkel.Erőt vettem magamon,és bizonytalanul léptem felé egy párat.Az állat csapdosott még a levegőben,majd a hatalmas szélességű kőerkélyen leszállt.Kedves szemeivel érdeklődően pillantott rám.Fejét hol jobbra,hol balra billentette.Akarva akaratlanul is elmosolyodtam.Még egyet léptem felé,és kezemet lassan nyújtani kezdtem.Mivel még elég nagy volt köztünk a távolság,nem értem el az orráig sem,de hogy az állat rá segítsen,nyakát felém nyújtotta,és fejével felém hajolt.Óvatosan megérintettem pikkelyes bőrét.Kezemmel végigsimítottam az orrán,és a szemeibe néztem.

-Gyönyörű vagy,Zim.-suttogtam neki halkan.Orrával kedvesen megbökött,majd szárnyait csapkodni kezdte.

-Szerintem repülni akar.-mosolygott rám Druce.

-Nekem az még túl korai.-ellenkeztem miközben kezemet megráztam.

-Pedig te teremtetted meg ezt a világot,és a törvények betartása fontos.Márpedig a negyedik törvény:-megköszörülte a torkát.-A sárkány és lovasa első találkozásakor meg kell történnie az első röptetőnek,hogy bebizonyosodjon:ők egyek.-nézett rám komolyan.Kérlelően felsóhajtottam,de mivel nem sikerült,amit valójában akartam,beleegyeztem.

-Legyen..-mondtam halkan.Zim arcán mintha egy boldog mosoly suhant volna végig,de ugye ez lehetetlen?Hogyan mosolyodna el egy több tonnát nyomó pikkelyes repülő tűzköpő?Persze Druce és a többiek előre tudták,hogy a repülésnek meg kell történnie,felnyergelték nekem Zimet.A példány mellé léptem,és a kengyelbe dugtam az egyik lábfejem,a másikat pedig átlendítettem a jobb oldalra.