Jade fantasztikus világa

Pezsdítsd fel az életed egy kis fantáziával!

A megérkezés

Szemeimet erősen dörzsölve ébredtem fel és pillantottam körbe.Nem a szobámban voltam,amit egy kicsit furcsálltam.Sőt,kiejezetten megrémisztett.Az ágyam,a TV állványom,és az íróasztalom sem volt a helyén,amin a múlt éjjel hagytam a befejezett regényemet.Elkerekedett szemekkel,rémült tekintettel,fehér arccal álltam föl az egyik nyugágyról,és léptem ki a háromszög alakú sátorból.Fogalamam sem volt arról,hogy hova,és hogy egyáltalán hogyan kerültem oda,ahol most éppen vagyok.A sátorból kilépve egy középkori falucskának kinéző helyen voltam.

-Najó,ez jó vicc volt,de kérem,hogy hagyják abba...-mondtam egy erőltetett,kétségbeesett vigyorral.Ahogy lépkedtem a kijárt,sáros kis úton,ami hosszasan kacskaringózva nyúlt el a kis település végéig.Egy-két sátor sorakozott a szélén,és a belseje felé inkább fából,vagy nádból készült házikók álldogáltak.Nagy sürgés-forgás volt az egész falucskában.Ahányan elhaladtak mellettem,mind egytől-egyig meghajoltak.És furcsa módon,pont előttem.Rémülten pillantottam mindre,akik ezt tették.És még azt is furcsálltam,hogy a legtöbb ember fölött egy-egy sárkány szárnyalt.Ezt már tényleg nem tudtam hova tenni.Már ott tartottam,hogy elsírom magam,hátha felébredek.De nem.Erősnek kell lennem,és ha álom,akkor hamarosan úgy is vége szakad.Ekkor belém futott valaki.

-Sajnálom,sajnálom...-mondta szégyenkezve és el kezdte felszedegetni a földről a leesett tárgyait.Segítettem neki,miközben válaszoltam.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá,persze ő még mindig a földet bámulta.-Bárkivel megtörténhet.-vontam vállat még mindig mosolyogva.-A nevem Jade.És...megmondanád hol vagyok?-néztem rá segélykérőn.

-Jade?-kérdezett vissza tátott szájjal,és csillogó szemekkel.-Jade Acela?A teremtőnk?-ismét leejtette a kezében tartott tekercseket.De mielőtt ismételten lehajolt volna értük,hevesen,egymás után többször is meghajlongott.Ezt már nem értettem,így a vállánál megérintve megszólaltam.

-Igen,de honnan tudod a nevem?És..milyen teremtő?És,miért hajlong mindenki előttem?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Óó..a teremtő nevét mindenki tudja.Nagy szégyen,ha viszont nem...-Mert ön az a személy,akinek hála mi most itt vagyunk.

-Dee...?-kezdtem volna,nagyon nm értettem mi van.-Hol vagyok?

-Aurtes Birodalmában.-válaszolt röviden,majd végigpillantot rajtam.-A te regényed alkotott meg minket.-mondta,hogy kisegítsen engem.Teljesen elfehérdetem.

-Hogy kerülök én a regényembe?És,miért?

-Mert a regényedben a főszereplő sárkányharcosnőt nem írja le ön pontosan,így a világ önt hozta a helyére.

-És,akkor én vagyok a teremtő?De a harcosnőnek volt egy különleges sárkánya volt...-suttogtam halkan.Vagyis,ennyi maradt inkább a hangomtól.Megrémültem.Tekinetetem kétségbeesetté vált.Hogyan kerültem volna a saját regényembe?

-Igen.Zim.Ő téged vár a kastélyban.-mire ezt kimondta elsötétedett előttem minden,és a világ is elhomályosult...elájultam...